Története
Kaba Árpád-kori település. Először a Váradi Regestrum említi Kabai Cseke és Mád nevével kapcsolatban, a községre vonatkozó első okirat 1355-ből, Nagy Lajos király adományleveléből ismert, amikor a király Kabát a szomszédos Keserűegyház és Szovát falukkal együtt Literáti Mihály tárnokmesternek adományozta.
Nevével kapcsolatban 1527-ben, a török adózással kapcsolatban találkozhatunk újra, amikor a község 41 családfőjét sorolják fel. 1594-ben a falut a tatárok égetik fel, lakosait is kardélre hányva. Az eddig Szabolcs megyéhez tartozó puszta falu pedig a Bocskai tulajdonában levő Kereki-vár tartozéka lett, és ez időtől kezdve ez két országhoz való tartozást is jelentett, mivel Szabolcs megye a királyi Magyarország, Bihar megye pedig Erdély része volt. Ebből eredhetett a település Vajda Kaba elnevezése is, megkülönböztetésként a kunsági Kábától, és egyúttal utalva a fejedelmek akkoriban még vajda elnevezésére is. Később neve Hajdú Kabaként is szerepelt, és az erdélyi törvénykönyv is a hajdúvárosok között sorolta fel.
1608-ban mint puszta falu az erdélyi Bánffyak birtokaként van feltüntetve, később azonban újratelepült, mivel az 1692-es összeírásban a kabai és sassi hajdú lakosokkal együtt szerepelt, majd a bihari hajdúvárosokkal együtt az Eszterházyak derecskei uradalmának része lett. Az Esterházyak uralma egyúttal Kaba hajdúvárosi kiváltságainak elvesztésével is járt, lakói 1719-ben tömege- sen költöztek át Békésszentandrásra. Lakossága állandóan perben állt az urasággal; a volt hajdúvárosok többször is együttesen léptek fel az Esterházyakkal szemben. A lakosság részére az országosan elrendelt Urbárium sem hozott megnyugvást, az örökös szembenállásnak csak a jobbágyfelszabadítás után, 1865-ben - egyúttal az Esterházy-uradalom eladásával járó úrbéri egyezség vetett véget.
1857. április 15-én este 10 óra körül meteorit csapódott be Kaba határában.
1904. június 1-jétől 1971. december 31–ig működött a Kaba–Nádudvar-vasútvonal.
A 2006-os év nagy eseménye a cukorgyár bezárásával kapcsolatos válság.
Forrás: Wikipédia